Túlárazott tapasztalatszerzés
Éppen hazafele tartottunk az Earnst&Young által szervezett „Év Üzletembere 2008” díjátadóról, amikor a feleségem megkérdezte: Hogy érzed magad most? Miután bejutottál a rövid listára, mégsem te nyerted el a díjat? Elismerést kapni jó érzés. Abban is volt már részem több alkalommal, hogy a legjobbnak járó díjat átvehessem, de nem ez a legfontosabb – válaszoltam.
Következő reggelen érezve a pénzügyi piac felhős napjainak komoly kockázatát és a magyar forint elértéktelenedése által kiváltott feszült hangulatot, már korán reggel az irodámban voltam. Nap, mint nap szembesültem azzal, hogy a pénzt, amit a cég tevékenységeivel kerestünk, bevételeinket elveszítjük svájci frank alapú folyószámlahitelünk, árfolyamveszteségei miatt. Ebben a gazdasági környezetben a bankok, hogy biztosítsák pozícióikat, leállították hitelfolyósításaikat, korlátozták a piac likviditását és ügyfeleik jelzálogainak, hitelfedezetének értékét kezdték felülvizsgálni. Vállalkozóként az árfolyamveszteség okozta likviditáscsökkenést éreztem 100 milliókban mérve.
Finanszírozóim, a CIB Bank és az MKB Bank a cégeim feje felett kezdtek harcot vívni egymással és velem, miután kiderült egy hogy az MKB Euroleasig, csalárd módon aláíratott egy dokumentumot amely a CIB bank jelzálogait veszélyezteti. Már túl késő volt, amikor felismertem a tényt, hogy a dokumentum, amit jóhiszeműen aláírtam az MKB-Euroleasing névváltoztatása kapcsán az ő kérésükre, egy csapda volt, melynek során a dokumentumban, tudtomon kívül 3 lényeges szót kicseréltek – az „….általuk finanszírozott autókat…” kicserélték „..vagyont terhelő jelzálogra….”. Ennek következtében egy beteg jogi rendszerben a CIB Bank veszélyeztetve érezte saját pozícióját és a másik finanszírozómmal együttműködő bűnözőként kezdett engem kezelni.
Bankjaim megszüntették cégeim likviditását, nem tudtam ész érvekkel velük beszélni. Azért, hogy a további negatív hatásokat elkerüljem csődvédelmet kértem. Mindezt azért tettem, hogy legyen esélyem kerekasztal mellett finanszírozóimmal leülni és tisztázni a szituációt. Mint kiderült ezt megelőzően Magyarországon erre még ritkán volt példa és a használhatatlan csődtörvény (amit 5 hónappal később meg is változtattak) sem adott nekünk semmilyen védelmet. Ez indította el a lavinát. Törvényileg a csődvédelmet 2 országos napilapban voltam köteles közzétenni és ez elég volt ahhoz, hogy a piac, félreértelmezve a csődvédelem fogalmát, csődként kezeljék a helyzetet. A reakció nem váratott magára sokáig – partnereim felfüggesztették szerződéseinket, lehívták a bankgaranciákat, bankjaim inkasszálták számláinkat, elveszítettük jó hírnevünket és megbízhatóságunk megkérdőjeleződött – egy életre való tapasztalat.
Közben jött a jó hír – rövid átvilágítások után sikerült megállapodnunk finanszírozóinkkal és a folytatás érdekében belevetettük magunkat a reorganizáció folyamatába, melyre a piaci folyamatok kezelése miatt is szükség volt. Úgy tűnt minden rendben van, de a legkisebb finanszírozónk, az MKB Bank, kinek 300%-os biztosítéka volt a kihelyezett hiteleire egy hónap után megakasztotta a folyamatot, és a CIB banknál is elkezdett inkasszálni egy bankgaranciát, hisz még lejárt tartozásunk sem volt. Csalódottságom mérhetetlen. A pénzügyi válság, a finanszírozóim lépései, a piac, ahol az autóeladások hihetetlen mértékben estek, az ingatlanszektor befagyasztatott állapota és a folyamatos stressz kihatottak mind a közérzetemre, mind a magánéletemre. A családi életem feszülté vált.. Döntéseket kellett hoznom és cselekednem kellett. Kerestem a saját és családom életének a prioritásait. Három fontos célt tűztem ki magam elé:
1. Maradj egészséges – a családodnak szüksége van rád!
2. Vigyázz a boldogságodra, szép családodra, ami a legnagyobb értéked amit megvalósítottál!
3. Biztos alapok maradjanak – amire a biztonságos élethez szükséged van!
Amilyen tiszták voltak a célok, olyan könnyű volt a másnap döntéseket hozni. Mindig jól aludtam, nem csaltam, fizettem adóimat, kamatokat, kötelezettségeimet naprakészen, miért ne harcoljak az igazamért? Viszont jogrendszerűnk nem működik! Túl sokáig tart harcolni a pénzügyi rendszer óriásaival, hatékonyságát vesztett igazságszolgáltatásunkkal. Több hatóságot végiglátogattam, mire rájöttem, hogy működésképtelenek. Mindegyik azt mondta, az én esetem nem az ő kompetenciája. Valóban kihez is fordulhat ma egy vállalkozó ha bankjainak csapdájába kerül? De ez egy másik történet. Mit lehet tenni? Ránéztem a céljaim listájára és elhatároztam, hogy mindent eladok, amit lehet, akkor is, ha a piaci ára lent van, veszteségekkel, hiteleim, tartozásaim lezárása érdekében, a megrendelt autókat leszállítom az ügyfeleknek és a kötelezettségeimet kifizetem. Miután az ingatlanfejlesztési üzletágam projektjét is leállította a bank annak ellenére, hogy nem volt kockázati közösség, hogy erre tudjak koncentrálni, megállapodtam a CIB Bankkal, feláldozva likviditásomat, független cégeim likviditását is, kifizettem kötelezettségeimet, hogy egyetértésben folytathassuk a Csiki-Berek lakópark építését a befagyott piac ellenére. Egy ingatlan projekt, amelyben én 40%-os önrésszel, a Bank 60%-ban volt jelen biztonságban éreztem magam. Ez a történet viszont még nem ért véget, a banki inkorrekt lépések sorozata egy újabb történet. Piacvezető státuszomat az autós üzletágban pár hónap alatt feladtam, eladtam a „fejős tehenünket”, olyan projekteket zártam le, amely közel 200 embernek adtak munkát. Nem rúgtam ki senkit, hanem közösen kerestünk munkát mindenkinek egy olyan piacon, ahol alig vannak munkahelyek, vagy a telephelyet az alkalmazottak megtartásával adtam el. Láttam könnyeket és kaptam leveleket tőlük azóta is: „Lajos, készek vagyunk bármit újrakezdeni veled, csak hívj!” De meghatároztam céljaimat és a feleségemmel együtt egyetértettünk abban, hogy szünetet tartunk. Rengeteg frusztráció és stressz, napi több mint 12 órás munka után le kellett ülnünk és újragondolni az értékeket, az életvitelünket, jövőképet, az egyensúlyt munka és család között. Ennek eredményeként úgy döntöttünk, hogy miután a gyermekeink egyébként is nemzetközi cserediák programokban gondolkoznak, nyelvtanulás érdekében, miért nem próbálunk egy tanévnyi szünetet tartani és mi is velük tartani, hogy a család együtt maradjon.
Így én is folytatom tanulmányaimat a Harvard Üzleti Iskola Programban, a feleségem pedig – miután a megfelelő angol nyelvtudást megszerezte –elkezdheti PhD-jét, közben továbbra is irányítjuk távolról vállalkozásainkat.
Mi erre a legjobb mód? Utazás, nyelvtanulás, kultúra, földrajz, barátok, rokonok látogatása a föld körül, tapasztalatok megosztása, piackutatás, új vállalkozási ötletek és tapasztalatok keresése, ami egy kiváló tanulási élmény. Ez volt a legjobb döntés amit tehettünk, időközben pedig megpróbálunk magunkhoz térni, kérdéseket feltenni és válaszokat keresni.
Lexington, KY, 2010.október. 28 Csiki-Bege Lajos
